/

A feladat nem könnyű, de a cél nemes

15 perc olvasás

Családsegítés és gyermekjóléti szolgálat Berhidán

Miként működik, és milyen problémák kezelésében nyújt segítséget településünk Szociális és Gyermekjóléti Szolgálata? Mikor és milyen ügyekben keresik fel az intézményt a családok, és mely esetekben szükséges a minél előbbi beavatkozás? – ezekkel a kérdésekre kerestük a válaszokat az intézmény vezetőjével, Hargitai Tündével beszélgetve.

-Mikor és milyen ügyekkel keresik meg a szolgálatot?

-Legöbben főként az ügyeik intézésében kérnek segítséget, elsősorban azok, akik nem tudják eldönteni, melyik hivatalnál kopogtassanak, milyen ügyben hová fordulhatnak? Nem tudják, mi tartozik a kormányhivatalhoz, mit intézhetnek a helyi önkormányzatnál, vagy egyéb hatóságnál. Leggyakrabban szociális és egészségügyi ellátás kapcsán merülnek fel számukra ezek a kérdések, valamint szükségük van pontos tájékoztatásra az igényelhető pénzbeli és természetbeni szociális juttatásokat illetően is. Segítünk a nyomtatványok kitöltésében, és azt is elmondjuk, milyen igazolásokat kell csatolniuk, amennyiben ez szükséges.

-Ugyanakkor a gyermekjóléti szolgálatnak jóval szélesebb körű a tevékenysége.

-2015 végéig a gyermekjóléti szolgálatok látták el a gyermekek védelembe vételének kezdeményezését, vagyis veszélyeztetettségük esetén, döntést hoztak a gyermekek azonnali kiemeléséről, és ideiglenes elhelyezéséről. 2016 januárjától a családsegítés a gyermekjóléti szolgáltatással integráltan, egyetlen szervezeti egységben működik. Azokat a hatósági feladatokat – amelyekben haladéktalan intézkedésre van szükség, a Járási központokba helyezték át. Bár továbbra is autonóm intézményként működik a gyermekjóléti szolgálat, a hatósági intézkedésekre vonatkozó döntéseket a központ esetmenedzsereivel közösen kell meghozni. Mi, mint helyi intézmény, ismerjük a látókörünkben élő családokat, és amennyiben problémát észlelünk, jelezzük azt a járási központnak. Ilyenkor az esetmenedzserek kijönnek, és velük, valamint a család tagjaival együtt családkonferenciát tartunk annak érdekében, hogy közösen megtaláljuk az adott problémára a legmegfelelőbb megoldást. Megkíséreljük együtt kideríteni, feltárni az okokat, majd összegezzük a megismert információkat, és meghozzuk a döntést arról, mi legyen a következő lépés a probléma kezelésében. Fontos, hogy minden esetben a gyermek érdekét helyezzük előtérbe.

-Így a végleges döntést nem egyetlen személy, illetve intézmény hozza meg, hanem csapatmunka eredménye lesz?

– Így van. Amennyiben a gyermek, illetve gyermekek védelembe vétele mellett döntünk, az esetmenedzser javaslatot tesz a gyámhivatalnak, és ezután történhet meg az intézkedés. Az együttműködésről nagyon jók az eddigi tapasztalataink. Az évek során sikerült kiváló kapcsolatot kialakítani mind a gyermekjóléti járási központ, mind a gyámhivatal munkatársaival. Valamennyien tapasztalt és elhivatott szakemberek, emberileg is a helyzet magaslatán állnak, rugalmasak a megoldásokat illetően, hiszen a cél közös: megteremteni a gyermekek biztonságos és egészséges fejlődésének feltételeit.

Képünk illusztráció

-Ezek a kiemelt esetek, de a települési gyermekjóléti szolgálat alapellátásra hívatott. Mit foglal ez magában?

-Szerencsére, ez a gyakoribb faladatunk. Ha az alapellátás keretein belül is kezelhető a felmerült probléma, megoldjuk saját hatáskörben. Ilyenkor együttműködési megállapodást kötünk a szülőkkel, illetve nevelőkkel, ami a részükről önkéntes. Amennyiben mégsem sikerül megoldani a problémákat, és a kiskorú gyermek láthatóan veszélyeztetve van, a következő lépés a központ esetmenedzsereinek értesítése. Az alapellátás keretében az együttműködési megállapodás szerint, a problémák ismeretében törekszünk a családok segítésére. Az esetek többségében sikerül is orvosolnunk a gondokat, ritkábban van szükség hatósági beavatkozásra.

-Milyen gondok merülnek fel a gyermeknevelésben, és miként tudnak segíteni?

-Berhidán, sajnos leginkább az iskolai hiányzásokkal gyűlik meg a bajunk, illetve a gyermekek magatartási problémáival vannak gondok. Gyakran egyes szülők részéről is nagyfokú érdektelenség tapasztalható, és ez átragad a gyermekekre is. Ha a szülő nem érzi fontosnak a rendszeres iskolalátogatást, és a gyermekeit sem neveli tiszteletre, mit várhatunk a gyermektől? Szomorú, de gyakran tapasztalni, hogy az ilyen családokban nem érték a tanulás, így a szülők nem figyelnek oda, ír-e leckét a gyerek, előveszi-e otthon a tankönyvet, netalán kikérdeznék megtanulta-e a feladott tananyagot? Ilyen esetben a gyermek sem motivált a tanulásra, és ha nincs sikerélménye, az iskolát is inkább elkerüli. Ez jelentősen visszaveti azokat a törekvéseket, amelyeket a pedagógusok tesznek. A probléma kezelésében hasznos szerepe van a Berhidán több éve működő Tanodának. Itt délutánonként is foglalkoznak a gyengébb tanulókkal. Sokat segíthet az ottani pedagógus lelkiismeretes munkája, de csak akkor van valós eredménye, ha a családban is értéknek tartják a tanulást, az iskolai végzettség fontosságát, és a szülők megkövetelnék a gyermekeiktől a rendszeres iskolalátogatást és tanulást. Sajnos, a magatartásbeli problémákat is otthonról hozzák ezek a gyermekek, mert a szülők motiválatlanok a nevelésükben is.

-Változtat-e ezen, ha a hiányzások miatt a családi pótlék megvonása lebeg a fejük felett?

-Ha elérik a kritikus, 50 óra hiányzást, nincs mérlegelési jogkörünk, a jelzés megy a járási központba, és elindul a védelembe vételi eljárás. 30 igazolatlan óra már szabálysértési eljárást von maga után. Van némi visszatartó ereje ugyan, de szomorú, hogy a családi pótlék megvonása jelentse a motivációt! Nem azért figyel oda, hogy elmegy-e a gyerek iskolába, hogy végzettsége legyen, és továbbtanulhasson, hanem a pénz miatt. Amikor elkezdtem Berhidán dolgozni, rengeteg probléma volt az Ady Iskolában! Aztán az új igazgató nagyon sokat tett az iskola jobb megítéléséért, a roma diákok felzárkóztatásáért. Amikor átvette az iskola vezetését, rengeteg gonddal kellett szembesülnie, de sokéves munkával sikerült jelentősen csökkenteni a hiányzásokat, visszaszorítani az agresszív viselkedést, és a szülők érdektelenségét is. Intézményünkkel is kiváló volt az együttműködés, s bízunk benne, hogy ez a jövőben is így lesz! Szomorú ugyanis látni, milyen sok tehetség vész el, rengeteg fiatalnak válik céltalanná az élete, csak azért, mert nem motiválják tanulásra, pedig a képessége megvan hozzá! A segítség is csak akkor éri el a célját, ha ők is hozzáteszik a részüket.

A fotó illusztráció

-A szociális munkások is csak azokon segíthetnek, akik elfogadják és készek együttműködni.

-Úgy van! Az elmúlt évek alatt a kollégákkal rengeteget dolgoztunk a kölcsönös bizalom kiépítésén. Kezdetben gyanakvóak voltak, mert a „hatóságot” látták bennünk. Mára azonban sikerült kialakítanunk az egymás iránti bizalmat és tiszteletet. Volt olyan időszak, amikor ebédidőnk sem volt, annyi ügyfél keresett meg bennünket. Voltak, vannak sikerélmények. Az abból a nemzedékből, akik az ügyfeleink voltak, viszonylag helyreálltak, ám ebben rengeteg munkánk benne volt! Akkoriban hatan végeztük ezt a feladatot, és valamennyi kollégám teljes odaadással tette a dolgát, ahogyan ma is csak elismeréssel szólhatok azokról, akikkel együtt dolgozunk. Kezdetben úgy jöttek az ügyfelek, hogy elsősorban pénzt vártak, és hőbörögtek is, hogy nem kaphattak. De rengeteget beszélgettünk velük, meghallgattuk őket, nyitottak voltunk a problémáik megoldására, és kezdtek rájönni, hogy mégis kaptak segítséget, ha nem is mindig anyagi formában. Soha nem felejtem el, amit egyik ügyfelünk mondott: „Maguktól nem kapok pénzt, mégis szeretek idejönni, mert emberszámba vesznek, meghallgatnak, és mindig jóleső érzéssel megyek el!”  Ennél nagyobb dicséret nem kell!

-Emlékszik nehéz helyzetekre?

-Mindig az volt az elvem, és ehhez igyekeztem is tartani magam, hogy szociális intézménybe nem hívunk rendőrt! Pedig sok éve még előfordult, hogy indulatosan érkeztek hozzánk ügyfelek. Az a meggyőződésem, hogy azért vagyunk szakemberek, hogy a nehéz helyzeteket is erőszakmentesen kezeljük, és keressük a békés megoldást. A közel két évtized alatt, egyetlenegy rendőrségi beavatkozásra volt szükség, gyermekrablás miatt. Az apuka egyszer csak elfutott a kisbabával, és az egész család fenyegetőzni kezdett, így értesítenünk kellett a rendőrséget. De sem előtte, sem utána nem volt hasonlóra példa. Persze, nincs könnyű feladatunk, hiszen akarva-akaratlanul részesei leszünk a családi konfliktusoknak, gondjaiknak, és nem mindegy, hogyan döntünk például, egy veszélyeztetett kisgyermek sorsát illetően. Jó döntés-e kiragadni őt a családjából? Mi azért dolgozunk, hogy ezeket az embereket, családokat képessé tegyük arra, hogy alkalmasak legyenek gyermekeik nevelésére, és képesek legyenek arra, hogy a saját családjukban neveljék fel a gyermekeiket. Ez gyakran roppant nehéz feladat, de a cél nemes.

Kövess: