A Mikulás ajándékosztása után, Luca-mapi népszokást is láthattunk
Bár a járványügyi helyzet miatti óvatosság az idén is meghiúsított számos, hagyományos decemberi rendezvényt, a Mikulás azonban nem szerette volna elszomorítani a berhidai gyermekeket, ezért összeszedte minden bátorságát, és úgy döntött, ahogy a korábbi esztendőkben mindig, idén is eljön Berhidára. Az utat már jól ismerte, hiszen nem először érkezett a Petőfi Művelődési Ház és Könyvtárba, de most arra sem volt ideje, hogy az aulában, egy kényelmes fotelben megpihenjen, mert még sok helyen várták őt az apróságok. Így csak az intézmény előtti téren üdvözölte a szép számban megjelent kisgyermekeket. Annyira azért mégsem sietett, hogy meg ne ajándékozta volna az őt váró apróságokat, és ne hallgatta volna meg Nagy Levente Attila, minden csöppség nevében elmondott, Mikulást köszöntő verset.
A sietős Mikulás aztán hamar továbbállt a metsző decemberi szélben, de az egybegyűltek még maradtak, hogy részt vegyenek a Betlehem csillaga kiállítás megnyitóján, amelyen a Rokolya Néptánccsoport rövid műsorában néhány Luca-napi népszokást elevenített fel.
A „lucázás” egykor Berhidára is jellemző volt. Erről a népszokásról a Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza többek között ezt írja:
„Luca napján a 8-10 esztendős fiúk öt-hat fős csoportokban lucázni mentek. A csoport két tagja öregasszonynak és öregembernek öltözött, álarcot tett, szalmával tömte ki gúnyáját. Ők köszöntöttek be a házakhoz, engedélyt kérve a lucázásra. A többiek követték őket: „Luca, Luca kity-koty…” – mondták az ismert lucázót (amelynek szövegére már nem emlékeznek!), valamint a jókívánságokat. A köszöntésért süteményfélét, valamint tojást kaptak, esetleg néhány fillért. A tojás elmaradhatatlan adománynak számított. Egyikük gyűjtötte, amit kaptak, másikuk egy hosszú botot vitt, amellyel a tyúkólba benyúlva „megkurkálta” a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. A lucázókat mindenhová beengedték, nem emlékeznek arra, hogy valaha valahonnan elkergették volna őket. Ugyanis azt tartották, hogy ebben az esetben a tyúkok nem fognak tojni, azaz elviszik a ház szerencséjét is.”
Egyébként, Luca napjához – ami december 13-ra esik – számos népszokás kapcsolódik. Ilyen a Luca-pogácsa, amelyekbe pénzérmét rejtettek a háziasszonyok, s akinek épp egy ilyen sütemény jutott, az szerencsés évre számíthatott. Ismerjük még a Luca-székét, Luca-napi búzaültetést, Luca-napi dologtiltást, a kotyolást, vagy a Luca-napi jóslást. A két utóbbiból láthattunk, egy-egy Berhidára jellemző mozzanatot a Rokolya Néptánccsoport előadásában a Mikulással való találkozás után, a Betlehemi kiállítás megnyitója alkalmából.
