Tegnap november 25-én volt, de úgy tűnik, idén hazánkban – talán a riasztó méreteket öltő járvány szorította ki – nem szenteltek túl nagy figyelmet a világnap üzenetének. Nem tudom, van-e még egy nemzet, ahol közmondásba is foglalták, hogy „Az asszony verve, a pénz számolva jó”, de látjuk, tapasztaljuk, hogy a nők elleni erőszak előtt – még a legfejlettebb demokráciákban is – gyakran szemet hunynak, vagy nem mindig veszik komolyan.
A nők elleni erőszak felszámolásáért küzdő aktivisták már négy évtizede, 1981 óta november 25-én tartanak emléknapot. Majd az ENSZ közgyűlése 1999. december 17-én a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává nyilvánította. Több évtizede számos civilszervezet, intézmény és magánszemély csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy a nők elleni erőszak súlyos emberi jogsértés, amely az áldozatok életét, méltóságát, testi épségét, egészségét és biztonságát sérti és veszélyezteti.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy a fejlődő országokkal ellentétben, Európában jóval előrébb tartunk a nők elleni erőszak megszüntetése terén, csak néhány riasztó adat: hetente mintegy 50 nő hal bele a családon belüli erőszakba! A nők 35 százaléka tapasztalt erőszakos, uralkodó viselkedést a jelenlegi, vagy korábbi partnerétől. Az európaiak 74 százaléka gondolja úgy, hogy a nők elleni erőszak gyakori az országában. Mindezt csak tetézi, hogy a járvány előidézte válságos helyzet felerősítette az erőszakot és fokozta azt, hiszen az esetek zömében mindez zárt ajtók mögött történik, és nincs lehetőség a menekülésre.
Sajnos, a családon belüli erőszakkal kapcsolatban rengeteg az előítélet és a tévhit, nem ritka, hogy sokan – ha ilyet tapasztalnak is a közelükben – szemet hunynak felette, mert „magánélet részének” tekintik, úgymond „nem kívánnak mások életébe beavatkozni”. Csakhogy az erőszak nem magánügy!
Az erőszak óriási lelki teher, melynek súlya akár az áldozatok egész életét végigkíséri. Az emberi jogok – a méltósághoz, élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog – minden ember elidegeníthetetlen alapvető joga. Ugyanakkor a családon belüli erőszak jelensége, illetve az erőszakot elszenvedő és elkövető megítélése körüli tévhitek és előítéletek igen gyakran megnehezítik a megelőzést és a beavatkozást.
Fontos szem előtt tartani, hogy az erőszak nem velünk született, hanem tanult és választható viselkedés, éppen ezért össztársadalmi probléma ennek kezelése. Mindannyiunk felelőssége, hogy a következő generációk számára egyértelművé tegyük: az erőszak elfogadhatatlan, bárki is követi el! Ha a családon belüli erőszak következtében, a nem egyszer visszafordíthatatlan tragédia megtörténik, az elkövető ismerősei, tágabb családtagjai nyilatkozataiból gyakran hallani: „rendes, jóravaló embernek ismerték” az elkövető családfőt. Pedig a tragédiáig hosszú út vezetett. Ám az áldozat, vagy nem mer beszélni a bántalmazásokról, vagy, ha bármilyen formában jelzés is ad az ellene irányuló erőszakról, a környezetében gyakran nem hiszik el, sőt őt hibáztatják érte. Ráadásul az is gyakori, hogy az elkövető a nő viselkedésével indokolja a bántalmazást. Márpedig a bántalmazásra nincs magyarázat! Az erőszak megtörésének első lépése, hogy azt tesszük felelőssé, aki elkövette.
A családon belüli erőszaknak nem csupán a nők, hanem a gyermekek is súlyos elszenvedői, akkor is, ha őket közvetlenül nem érinti a bántalmazás. Az anya elleni erőszak lerombolja a biztonságérzetüket, s ami még rosszabb, elsajátítják az erőszakos viselkedésformát, és ezt adják majd tovább.
Egyáltalán nem vicces, és ideje minél előbb elfelejteni a szólásban foglaltakat, miszerint „az asszony verve jó”! És nem árt odafigyelni embertársaink apró „jelzéseire”, egyrészt azokra, amelyeket az elkövető, másrészt, amelyeket az áldozat részéről tapasztalunk, mert a bűnügyi statisztikát látva, sok esetben bizony életet, életeket menthet! A nők elleni erőszak megszüntetése ugyanis, nem magánügy, nem kizárólag családi, hanem társadalmi feladat!
Közös célunk, hogy hatékony módszereket dolgozzunk ki pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek segítségével, ehhez igen korán, már az iskolákban el kell kezdeni a prevenciós munkát. Jó tudni, hogy ma már Magyarországon is több társadalmi szervezet foglalkozik az erőszak áldozataival.
A rendőrség kéri: ha ismernek olyan nőt, akiről úgy vélik, hogy családon belüli erőszak áldozata, feltétlenül hívják fel a figyelmét arra, hogy a hatóságok, valamint több, a nők jogaiért küzdő szervezet is tud segítséget, tájékoztatást nyújtani. A hét minden napján és éjjel is hívható a 06-80-225-225 számú segélyvonal.
(Cikkünk az ELBIR –Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer tájékoztató anyagának felhasználásával készült)