Jocó bácsi „hazai pályán”
Pedagógus berkekben jól ismerik Balatoni Józsefet, Jocó bácsit, „a” történelemtanárt, aki gyermekkora óta tanárnak készült. Mi több, azt is eldöntötte, merőben másként fog „taní-tani”. És úgy is lett: kilenc éve oktat egy fővárosi általános és középiskolában, ötvözve az élménypedagógiát, a játékpedagógiát, a kooperatív pedagógiát és a drámapedagógiát. Emellett vállalkozásai vannak, tréningeket és előadásokat tart, blogot meg könyvet ír és online magazinba is bedolgozik. Szeptember 18-án Berhida vendége volt. A Petőfi Művelődési Ház és Könyvtárban Fésüs Éva magyartanár beszélgetett vele.
Lehet, sokan nem tudják, de Jocó bácsi ezúttal egy kicsit „hazajött”, hiszen Berhidához egészen közel, Papkeszin nőtt fel. Elárulta: azon a színpadon ülve, amelyen gyermekként meseelőadást láthatott, jobban izgul, mint amikor 1800 ember elé kellett kiállnia. Fésüs Éva azonban remekül kitalálta, miként oldja fel ezt a feszültséget: a betűs játékot vetette be. Eszerint a kivetített abc betűi egy-egy fogalmat rejtettek, így a választott betű megszabta a beszélgetés irányát. Végül a kilenc fogalom köré szőtt gondolatok és történetek egyre többet elárultak a hallgatóságnak Jocó bácsi munkásságáról, hitvallásáról és személyiségéről. E tartalmas beszélgetés legérdekesebb mozzanatait kíséreltük meg az alábbiakban felidézni.
D- mint Díjak: Alig harmincévesen számos elismerés büszke birtokosa, de közülük három a legkedvesebb: a Jövő Reménysége Díj, amit 2010-ben Papkeszin vehetett át elsőként, a Boldog gyermek — Boldog családokért kitüntetés és a Port Magazin által odaítélt, sikeres ifjú vállalkozói elismerés. Mégis – fogalmazott – bár örül a díjaknak, de sokkal többet kap egy-egy előadás, vagy a Felnőttek Iskolája, vagy az érzékenyítő tréningek résztvevőitől, ha kiderül, hogy segíteni tudott az általa megosztottakkal.
Z – mint Zászló: Hogy milyen zászló mögé állna be? Jól tudja, ha valaki egyértelműen leteszi a voksát valami mellett, óhatatlan, hogy kap hideget és meleget is. Már az óvodai jele is a zászló volt, így sorsszerű, hogy ha kitűzte a célt, azt bizony végigcsinálja, akkor is, ha merőben másként látja a dolgokat, mint sokan mások.
L — mint Lázadás:
„Napjainkban már a pedagógusi pályán megmaradni is merő lázadás!”
– vélte, hozzátéve, hogy alapvetően lázadó típus, aki a szabadságharcban elől megy. Azt azért nem reméli, hogy általa fog megváltozni a világ, de az elveiért bármikor kiáll, nem képes megalkudni. Lázadóként a diákjaival szemben is megértőbb, sőt inkább a „nem lázadókkal” van gondban.
J – mint Játék: A játék hozzátartozik a nevéhez és a munkájához. A tanóráinak is egyik fontos eleme a játék, hiszen történelemtanárként meglehetősen gyakran kell ismételnie az adott korszakok tananyagát. De a játékosság jelen volt a Debreceni Bíróság vezető bíráinak tréningjén éppúgy, mint a problémás gyermekek oktatásában.
T – mint Társak: Kellenek a jó társak! Feleségére, a családjára mindig számíthat, de 10-20 éves barátságaira és persze, a vele együtt dolgozó munkatársaira is bátran támaszkodhat. Elfogadta viszont, hogy van, aki kilép, s van, aki csak egy ideig lép be az életébe. A legfontosabbak mégis a gyerekek, mert ők a legőszintébb kritikusai, a legmegbízhatóbb tükör számára. Mert – fogalmazott Jocó bácsi –
„olyan nincs, hogy a pedagógus nem fejlődhet, s a diákok bizony tesznek is róla, hogy ezt tudd!”
A – mint Alázat: A pedagógusi pályához az alázat elengedhetetlen. A közhiedelemmel ellentétben, Jocó bácsiban is rengeteg alázat van, mert csak így lehet együttműködni az emberekkel.
„Kell az 5 perc, amikor visszavedlesz öt évessé, mert a teremben ülő harminc gyerek mindig okosabb, mint te vagy!”
Az alázatot íróként is szükségesnek tartja, így csak az ötödik könyvének megjelenése után merte magát íróembernek mondani.
S – mint Segítség: Az életének fontos része, azért is jó blogot vezetni – vélte — mert sosem tudhatod, hány embernek segítenek az általad leírtak. Ugyanakkor 2017-ben súlyos balesetet szenvedett, ami kijózanító pillanat volt számára. Azóta érzi, milyen jó élni! Vidámabb és őszintébb lett.
U – mint Utazás: Régi álma Dominikára eljutni, imádja a tengert és az óceánt, de Jocó bácsi szerint sokkal jobb – még a buktatókkal együtt is — úton lenni, mert a célba érés öröme csupán egy pillanat, de az odavezető út jóval izgalmasabb. Célja a legújabb könyve megírása.
E – mint Elődök: Szakmailag – bár igen tiszteli őket — nem mérné magát a nagy pedagógus elődökhöz, Vekerdy Tamáshoz, Ranschburg Jenőhöz, vagy akár Klebelsberg Kunóhoz sem, mert teljesen más korszakban éltek. Hálás viszont a családjának, ahová mindig és bármikor haza tud menni. Ha vannak is dolgok, amiben nem értenek egyet, mégis, az igazi siker számára, hogy felesége és szülei mindig ott állnak mellette és elfogadják olyannak, amilyen.
A Balatoni Józseffel, Jocó bácsival folytatott tartalmas beszélgetésen ezúttal a családja is jelen volt. S, a kérdésre, hogy ki, mit visz magával az estéről, így üzent: Fontos igazán megélni az életet, nem hagyni, hogy bedaráljon minket a kötelesség, és egymást — főként, akit szeretünk — megbecsülni! No meg, játszani, bolondozni, sokat nevetni — otthon is.