Áttáncolt két évtized után, idén utolsó fellépésére készül a Berhidai Nyugdíjasklub néptánccsoportja. Fennállásuk húsz esztendejét Szentgáli táncok előadásával pecsételik meg a szeptemberben megrendezésre kerülő Berhidai Napok nagyszínpadán, aztán végleg levetik a táncos ruhát és lábbelit. Mint mondják, nem törtek babérokra, inkább örömüket lelték a néptáncban, de képességeikhez mérten mégis büszkék lehetnek az eltelt esztendők eredményeire, amelyekről a megszerzett elismerő oklevelek, kitüntető dicséretek is méltán tanúskodnak.
Húsz esztendő egy egész emberöltőnek számít, hiszen ez idő alatt felnövekszik egy új nemzedék, de talán ennél is többnek tűnhet a két hosszú évtized, ha ilyen sok évet megér egy, már kevésbé fiatalokat, azaz nyugdíjas korúakat összetartó néptánccsoport, mint amilyennel a Berhidai Nyugdíjasklub dicsekedhet. A néptáncos kis együttest tíz, táncolni kedvelő klubtag alapította meg 2001-ben, vezetőjüknek Antalné Vági Irént választották, aki kitűnő mozgásával, valamint a még ifjú korában elsajátított tánclépések felelevenítésével, illetve az Ausztriában és Németországban eltöltött évek alatt megszerzett tapasztalatai alapján, a jellegzetes sváb polkára épülő táncokat tanította meg a csapatnak, s rövid időn belül már öt műsorszámmal készültek a fellépésekre – emlékezett vissza Molnár Sándor, a csoport jelenlegi vezetője.
– A nagyszínpadon a Berhidai Falunapokon szerepeltek elsőként magyar táncokkal, míg a Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat éves ünnepén már Sváb lakodalmassal és polkával mutatkoztak be, amellyel hamar ismertséget szereztek a térségben. Egyre több fellépést vállaltak nemcsak Berhidán, hanem az akkoriban divatos „szomszédolásokra” is gyakran kaptak meghívást a közeli nyugdíjas klubok részéről, sőt egyre távolabbi helyszínekre is eljutottak, így Székesfehérvárra és Monorra is. Ahogy a táncok is váltakoztak, a csoport összetétele is többször átalakult, hiszen a rendszeres próbák időt és sok energiát követeltek tőlük, s aki már nem tudott lépést tartani a tempóval, kivált közülük, de mindig csatlakoztak újabb tagok is. Molnár Sándor és felesége Zsuzsa gyakorlott néptáncosként kapcsolódtak be a nyugdíjas együttesbe, hiszen a 60-as, 70-es években tagjai voltak a híres Berhidai néptáncegyüttesnek. Az így megújult és kibővült csoporttal új népi táncokat, koreográfiákat kezdtek keresni és tanulni, így került sor a Szentgáli táncok elsajátítására, amellyel új irányt is szabtak maguknak, hazánk néprajzi tájegységeinek táncai felé fordultak. De folytatták az együttműködést a Német Nemzeti Önkormányzattal is, és az adonyi Rozmaring táncegyüttes vezetőinek segítségével megtanulták a nagy sikerű Kukorica polka produkciót. A későbbiekben Buknicz Erzsike táncpedagógust kérték fel újabb táncok, koreográfiák betanítására. Erzsike a Veszprémi Báthory Általános Iskolában tanít, de berhidai születésű, és az egykori Berhida Táncegyüttes oszlopos tagjaként is szívesen elvállalta, hogy néprajzi tájegységenként betanítson egy-egy — természetesen korosztályuknak megfelelő ritmusban és tempóban eltáncolható – koreográfiát.
Így következtek sorban a Felső-Tisza vidéki szatmári, mezőföldi, a somogyi, csallóközi, Galga menti és kalocsai táncok – folytatta beszámolóját Molnár Sándor, hozzáfűzve, hogy természetesen valamennyi tájegység táncait más és más népviselet jellemezte. Ezeket olykor egyéni beszerzésekből, máskor az önkormányzat támogatásából sikerült megvásárolni, de előfordult, hogy a táncosok saját maguk is készítettek díszes táncruhákat. Hosszasan sorolhatnák, de így is szinte lehetetlen az eltelt, húsz, termékeny esztendő eseményeit felidézni! Rengeteg sikeres fellépése volt, sok szeretetet és tapsot kapott a közönségtől, de számtalan szakmai elismerést, dicséretes minősítést és oklevelet is a magáénak tudhat a Berhidai Nyugdíjasklub néptánccsoportja. A megszámlálhatatlan berhidai szereplésen, felvonuláson és rendezvényen való szereplésen kívül még számos országos szemlén, népművészeti fesztiválon, nyugdíjas találkozón, Ki mit tud?-on és falunapon tapsolt nekik a lelkes közönség.
Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy az idei Berhidai Napokra tervezett fellépésük után miért búcsúznak el végleg a tánctól és a színpadtól?
– Elsőként egy tragikus esemény törte meg az addig jó hangulatban szorgalmasan működő csoportot, amikor hosszú betegégben elhunyt a kollektíva egyik oszlopos tagja, a mindannyiunk által kedvelt és szeretett Huszárné Rózsika, aki után óriási űr maradt bennünk a mai napig – magyarázta Molnár Sándor – Szerencsénkre, később Vargáné Margit vidámsága és jó humorú személyisége egy idő után újra felrázta a csapatunkat, és sikerült összekovácsolni, ismét táncra bírni a csoportot. Csakhogy közben azzal is szembesülnünk kellett, hogy az idő múlásával az életéveink száma is csak egyre jobban emelkedett, s bizony a táncos lábak is fáradtabbak lettek! Nehezebb már összpontosítani is, rendszeresen próbákra járni. Mindezt intő figyelmeztetésként éltük meg sokan, nem is szólva a vírusveszély okozta, több mint egy évig tartó kihagyásról, a bezártságról, a folyamatos óvatosság kényszerűségéről!
Mégis a meggyőződésünk, hogy a mögöttünk hagyott húsz esztendő eseményei – pláne, hogy nyugdíjas emberekről van szó – így is figyelemre méltó teljesítményről tanúskodnak! Nem törtünk mi babérokra, de képességeinkhez mérten büszkék lehetünk az elért eredményeinkre! Reméljük, a Berhidai Napokon bemutatásra kerülő Szentgáli táncok méltó választás a búcsúra, mind a lelkes táncosaink, mind pedig a berhidai hálás közönségünk számára is.
A Berhidai Nyugdíjasklub tánccsoportja szívből köszöni Berhida Város Önkormányzatának, valamint Pergő Margit polgármesternek, a Berhidai Művelődési Háznak és Könyvtárnak és valamennyi támogatójának, hogy sok éven át segítették működésüket! Köszönettel tartoznak a Berhidai Nyugdíjasklub vezetőjének, Horváth Istvánné Marikának és valamennyi klubtagnak a sok éven át tartó bátorításért és támogatásért.